Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem bizony hiányzik a nyár, a nap cirógató melege.
Imádom az őszi illatokat, a falevelek színkavalkádját, de a reggeli köd, a hosszú eső nem tartozik a kedvenceim közé.
Ilyenkor különösen érzem a szükségét annak, hogy valamilyen lélekmelegítő tevékenységet végezzek, ami nekem természetesen a festés (na jó, nem vagyok elvakult, az olvasás is ott tülekszik az első helyért) :).
Tegnap korán felkeltem, hiszen indulnak az akciós festegetések, amelyeket keddenként délelőtt tartok. Ezekre az alkalmakra már 6900 Ft-tól lehet helyet foglalni, kis szentjánosbogaraknak szántam őket a monoton hétköznapok közé iktatva, felnőtteknek.
No, de hogy ne térjek el nagyon a témától, reggel kibújtam az ágyból, kidugtam az orrom az erkélyre és rögtön vissza is csuktam, hideg volt és köd. Nemes egyszerűséggel semmi kedvem nem volt kilépni a lakásból. Persze, tudom, szörnyen hangzik, de ez az igazság. Gondoltam, egy forró tea majd felvidít, de hiába vártam, nem akart lefőni. Rájöttem, hogy a kancsót szépen, vizestől állítottam be a
teafőzőbe, nem is csoda, hogy szegény gép csak erőlködött.
Kómásan lépkedtem át a Műhelybe, ahol elkezdtelek várni Benneteket, és kicsit, mint a Kis herceg rókája, elkezdtem ünneplőbe öltöztetni a szívem. És mikor elővettem a pipacsos képeket, már tudtam, egészen pontosan ez az , amire szükségem van. Egy icipici pirosra a nyárból, lágyan tekergőző szárakra és pihekönnyű szirmokra.
És mikor ecsetet ragadtunk, nekem újra teljes volt a világ és a kész képek láttán pedig olyan, de olyan jó kedvem lett, hogy el sem tudom mondani. Közben a köd is felszállt és miután mindenki elégedetten hazament, a Műhelyben ott maradt néhány festékpöttynyi nyár és én.
Annyira jó volt, hogy megfogadtam, ma keresek még képeket a következő keddi festegetésekre is!.
Ha Te is velem tartanál, ITT TUDSZ REGISZTRÁLNI!
Szeretettel várlak!
Ági
