Sűrű,nagy pelyhekben hullott a hó, mikor Ravaszdi kidugta orrocskáját az odújából.
Róka koma igen híres felmenőkkel büszkélkedhetett, hiszen nagyapja maga, a köztiszteletnek örvendő Vuk volt, de be kell vallanunk, Ravaszdi már kevésbé volt odáig a tyúklopásért, mint délceg ősei. No, de ha menni kell, hát menni kell, korgott a pocakja…
Átszelte az erdei ösvényt, aprócska lábnyomait azonnal befedte a pustoló hó. Amikor a Simabőrű házához ért, lelapult, s észrevétlenül osont tovább. Egyszer csak furcsa, boldog éneklés ütötte meg a fülét. Bekukucskált az ablakon és csodálkozva látta, hogy az egész család egy díszes fa körül áll és boldogan énekel. “Mi lehet ez vajon?”-kérdezte magától. Lenyűgözte a látvány és a boldogság, ami az emberek arcáról sugárzott. Egy pillanatra elképzelte, hogy az állatok is gyülekezhetnének ilyen boldogságban, békességben az erdő közepén a hulló hópelyhek között.
Aztán megkordult a gyomra és a tyúkól felé vette az irányt. Bekukucskált és leesett az álla. Tyúkanyóék is boldogan totyogtak egy szép fenyőág körül, ők amolyan tyúk módra kukoricával és pattogtatott kukoricával díszítették fel azt.
Róka koma elfeledkezett a vacsoráról úgy elképedt és hazafelé vette az irányt. Menet közben is folyamatosan a szép fák és az emberek és a tyúkok arcán látszó boldog mosoly járt az eszében. Egyszer csak csodás illat csapta meg az orrát, pont Őzike háza tája közelében.
“No”-gondolta- “ha már erre járok benézek.” Őzike éppen mézeskalácsot sütött, patácskái alól pörögtek kifele a szebbnél szebb mézeskalács szívecskék. Ravaszdinak csodás ötlete támadt. Bekopogott és kért Őzikétől néhány csinos mézeskalácsot, majd kedvenc fájához sietett.
“Hadd legyen az állatoknak is karácsonyfája!” -mormolta, s felakasztotta a még langyos, illatozó mézeskalácsokat a fácskára. Csodásan mutattak. Ravaszdi már előre örvendezett, milyen meglepettek lesznek az erdő kis és nagy lakói, ha meglátják művét. “Azám!”-jutott eszébe- “Ajándékok is jók lennének, de honnan szerezhetnék vajon?”
Tűnődését halk csengettyűszó szakította meg. Egy árnyékot látott, s mikor felnézett, Télapó piros orrú rénszarvasa állt előtte egy nagy kupac színesen becsomagolt ajándékkal.
“Ravaszdi!”-mondta-“Láttuk ám, hogy milyen nagy igyekezettel teszed széppé az állatok karácsonyát. Szeretnénk segíteni neked, íme, a fa alá való ajándékok!”
Ravaszdi illedelmesen és meghatottan megköszönte a meglepetéseket és gyorsan összetrombitálta az Erdő lakóit. Még sosem volt ilyen csodás karácsonyuk!
Nyuszi új sálat kapott, Bagoly csőrmelegítőt, az őzike pedig sütőkesztyűt, hogy sütés-főzésnél meg ne égesse a patáit. Szentjánosbogarak jártak táncot egészen hajnalig, a többi állat pedig meleg tea mellett olyan sokat nevetett és beszélgetett mint addig összesen,egész évben.
Itt a vége, fuss el véle! 🙂
