Egy kiállítás margójára…
Van az úgy, hogy az ember, hipp-hopp, egyszer csak ott találja magát a saját kiállításának megnyitóján.
Persze, terveztem ezt az alkalmat, szervezkedtem, még új képeket is festettem, mégis. Mikor otthonról elindultam, belenéztem a tükörbe és rádöbbentem- fogalmam sincs, mit fogok mondani. Nincs megírt szövegem, nincsenek idézetek a zsebemben, csak egy masszív, erős érzés, hogy minden rendben lesz, mert minden úgy rendeződött össze, ahogy lennie kell.
Aztán elkezdtek megérkezni az emberek és egyre több idegen arcot láttam.
Elérkezett az idő, és a perc amit nagyon vártam és amitől egyben rettegtem.
Körbenéztem a teremben, és elöntött a hála. A hála, hogy ennyien eljöttetek, hogy itt lehetek és mutathatok valamit magamból, nektek….
A kiállítás koncepciója Önmagam bemutatása volt, három különböző szemszögből.
A konvencionális, határait nem feszegető, a hagyományok és klasszikus értékek szerint haladó énem mellett erősen jelen van a mai modern, dolgozó nő is. Hogy ezt az oldalam is be tudjam mutatni, az Énidő ÉlményMűhely festésein készített képeim egy részét hoztam el. És végül, a legbelsőbb Ági, a gondolatok, érzések absztrakt formába öntött képei kerültek a falra. Ez az Én kevés hasonlóságot mutat az elsőnek bemutatottal, mindent megkérdőjelez, semmit nem fogad el megtapasztalás nélkül, hagyja magát sodorni és kérdez. A kiállítás a „Hangulatok” címet kapta, hiszen célom egy széles paletta bemutatása volt, minden hangulatomban más-más énem dominál.
Mikor Máté barátom szájából hallottam, hogy 17 éve ismerjük egymást (én ki sem mertem számolni) és Ági csellóján felcsendült a zene, körbenéztem a teremben és tudtam, barátok között vagyok.
Az elmúlt évek mintha értelmet nyertek volna, minden perc, minden lépés, minden kudarc ide vezetett, ebbe a terembe, hozzátok. Köszönöm, hogy itt voltatok, remélem, sok hasonló alkalom lesz még, ahol együtt filozofálgathatunk, nézegethetjük majd az újabb és újabb képeket és megdöbbenünk az eltelt évek számán.
Köszönöm szépen Györgyinek, hogy eljuttatott Magdihoz, és Magdinak, hogy lehetővé tette, hogy ennek a kis kiállításnak a Harmóniaház helyet adjon.
Még mindig hálás vagyok… Mindenkinek….